Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelöszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismeröse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhetö állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, fözelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttöl. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szük, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.

Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erösen befolyásoló szakaszát.